Hideg a kő
Szinte éget, olyan hideg
Hiába csillog a márvány
Nem hatol át rajta sem a szivárvány
sem a Napnak ereje.
Nem vagy ott lenn
de itt se vagy,
nagy ez a távolság
egy egész űr.
Keserű fájdalmam csak
a remény édesíti, hogy
valahol egy jobb helyen vagy már
S neked könnyebb , mint nekünk, akik itt maradtunk
Várva itéletünk,
mert számon leszünk kérve
az utolsó napon.
Félig szítt cigarettát érzek a számban.
Ennek az egésznek a végét
épp úgy vártam,
minthogy kiszabaduljon a lélek,
miként láncaiból a rab,
kijuthatnék, de félek,
ez már nem lesz olyan érzés, mint a tegnap.
Lógok a neten, mint pusztuló légy a hálón,
érzem, ahogy szívja ki mindenem,
tompán
látón,
beleolvadtam, beleégtem a képbe,
levakarhatatlanul,
nem igazán kerültem képbe
olyanná válni, mint aki folyton rászorul.
Kapcsolj ki már, kapcsold be már
legyél fenn onlájn,
vedd fel mindjárt, ha hívnak
legyél mindig készen, legyél mindig résen
árasztd a szavakat
védd meg az igazad, mint vádlott a padon
kérd a felszabadítást és kegyelmes irgalmat!
Mondják, hogy jobb neked is, ha itt vagy,
mindenki
láthat,
te is láthatsz majd mindent
miközben belülről ehet a méreg,
közben teljesen belegabalyodsz az egészbe
s a végét már Te sem érted
nem miattad vagy miattam van az egész
erősen vonz tovább a virtuális méreg.
